Gravitációs Erő Kiszámítása
Azok az égitestek, amiknek a Nap körüli pályája elnyúlt ellipszis (ilyenek például az üstökösök), azoknál a gravitációs erő nem merőleges a égitest elmozdulására. Ezért esetükben a Nap gravitációs vonzóerejének lesz munkavégzése, ami a keringésük során hol növeli a sebességüket, hol pedig egyre csökkenti. De ez már a most tárgyaltaknál bonyolultabb eset, most még csak a párhuzamos és merőleges esetekkel foglalkozunk. Másik példa arra, amikor az erő és az elmozdulás merőleges, amikor egy kötél végén egyenletesen pörgetünk egy tárgyat. A kötélerő körpályán tartja, megakadályozza, hogy elrepüljön, mint egy elhajított kavics, de a tárgy sebességének nagyságát nem tudja megváltoztatni, mert ugyanúgy ahogy a Nap és Föld esetében, az erő a kör középpontja felé mutat, az elmozdulás pedig mindig erre merőleges. Ehhez hasonló példa, amikor a vidámparki "centrifuga" forgó gépben a hátunk mögötti lemez jó nagy erőt fejt ki ránk, mégsem nő a sebességünk, mert ez a nyomóerő mingid a kör középpontja felé mutat, amire pedig az elmozdulásunk mindig merőleges:
A nehézségi erő | netfizika.hu
A Newton-féle gravitációs törvény szerint bármely két test kölcsönösen vonzza egymást. Két pontszerűnek tekinthető test között ez az erő egyenesen arányos a tömegek szorzatával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Newton a tapasztalati megfigyelésekből indukcióval levezetett összefüggést arányosság formájában fogalmazta meg [1] és a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica művében publikálta 1687. július 5-én. Amikor a Royal Society előtt bemutatta könyvét, Robert Hooke azt állította, hogy Newton tőle vette át az inverz négyzetes törvényt. A klasszikus mechanikában ma használt összefüggés szerint a két pontszerű test közötti erőhatás a két testet összekötő egyenes mentén hat és nagysága: ahol: F a gravitációs erő, G a gravitációs állandó, m 1 az egyik test tömege, m 2 a másik test tömege r a tömegek középpontja közötti távolság F1 = F2 SI-mértékegységrendszer ben a mértékegységek: F – Newton (N) m 1 és m 2 – kilogramm (kg) r – méter G – ma elfogadott értéke: [2] Newton maga nem írta fel így ezt az összefüggést, nem vezette be és nem is mérte meg a G értékét.
- 6 ProFizika A gravitációs erő, a súlyerő és a tömeg - YouTube
- A nehézségi erő | netfizika.hu
- Posta befektetési alapok via
- Erdei állatos tapety na
- Kínai nagy fal térkép
- Gravitációs erő kiszámítása
- Newton-féle gravitációs törvény – Wikipédia
Newton-féle gravitációs törvény – Wikipédia
bongolo {} válasza 5 éve 1. Nem igazán jó a kérdésed. A tömegvonzáshoz egyetlen képlet tartozik: F = G·m₁·m₂/d² Viszont egy feladatnál sok minden más is bejöhet. Nem a gravitáció miatt, másból. Mondjuk amit a 2-ben kérdeztél is: 2a. Forgómozgást azért végez egy test, mert centripetális erő hat rá. Ezt az erőt most a gravitáció adja: M a Föld tömege m a műholdé R a Föld sugara x a felszín feletti magasság v a műhold sebessége G·M·m/(R+x)² = Fcp Fcp = m·v²/(R+x) centripetális erő Ebből kijön az x (az m kiesik). 2b. (Nem 8 m/s, hanem 8 m/s². A gyorsulás m/s²) A gravitációból jön, hogy mekkora erővel vonz egy m tömegű tárgyat a bolygó: M a bolygó tömege R a bolygó sugara = 5000 km = 5000000 m F = G·M·m/R² Ehhez még Newton első törvénye kell: F = m·a vagyis a nehézségi gyorsulás ennyi: a = G·M/R² = 8 m/s² Ebből kijön az M. Módosítva: 5 éve 1
[4] A Föld teljes gravitációs erőtere jó közelítéssel gömbszimmetrikus, de egy szobányi térrészben párhuzamos erővonalakkal leírható homogén erőtérnek is tekinthetjük Problémák a Newton-féle elmélettel [ szerkesztés] Newton leírása a gravitációról elegendően pontos a legtöbb gyakorlati esetben, és ezért széles körben használják. Az eltérés kicsi, ha a dimenzió nélküli mennyiségek, φ / c 2 és (v/c) 2 jóval kisebbek mint 1, ahol a φ a gravitációs potenciál, a v, a tárgy sebessége, c, a fény sebessége. [5] Például, a Newton-féle gravitációs törvény elegendően pontos leírást ad a Föld/Nap rendszerről: ahol r orbit a Nap körül keringő Föld keringési sugara. Azokban az esetekben, amikor a dimenzió nélküli paraméterek nagyok, az általános relativitáselmélet írja le jobban a rendszert. Kis gravitációs erők és sebességek esetében az általános relativitáselmélet a Newton-féle gravitációs törvényre egyszerűsödik le, ezért azt szokták mondani, hogy a Newton-féle törvény az általános relativitáselmélet kis gravitációkra érvényes határesete.
A hétköznapi dolgokban tény, hogy a legcélravezetőbb erőként kezelni. Az már bizonyított tény, hogy minél nagyobb egy test tömege annál nagyobb a gravitációs vonzása. Az alapvető probléma abból adódott, hogy megfigyelték a részecskéket és valamilyen ismeretlen okból kifolyólag vonzódtak egymáshoz. 2012. 21:03 Hasznos számodra ez a válasz? 5/5 anonim válasza: súrlódás fogalma: a súrlódás nehezíti a testek egymáshoz viszonyított mozgását surlodásnál az jó amit a második válaszoló írt, de ott hiányzik a gördülési surlódás F=mű*nyomóerő közegellenállás: függ: közeg sűrűség test alakjától, test homlokfelületétől, a test és a közeg egymáshoz viszonyított relatv sebességének a négyzetétől képlet: F=1/2*c*A*p(ró)*v(négyzeten) tapadási súrlódás: a felület simaságától és a testek egymáshoz szorító erők nagyságától függ képlet: F= mű*nyomóerő ugyanígy a csúszási súrlódás... a mú = súrlódási együttható, képlete: F(súrlódási)/F nyomó 2012. 21:10 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
