Címlap Hiánypótló történelmi munka újrakiadása jelent meg az 1916-os román árulásról és Erdély felszabadításáról 2019. december 08. | 09:15 Olvasási idő kb 8 perc Tari Tamás / Alfahír socials [at] Nem csak a szépirodalomban, de a történelmi szakmunkák terén is komoly küldetést vállalt magára az Erdélyi Szalon Könyvkiadó: a könyvműhely a Wass Albert -életmű újrakiadása mellett mára teljesen ismeretlen, vagy csak komoly kutakodás árán beszerezhető munkákat, visszaemlékezéseket jelentet meg. Ennek a missziónak az egyik legkomolyabb fegyverténye dr. szádecsnei Szádeczky-Kardoss Lajos eredetileg 1932-ben, majd '34-ben megjelent művének, Az oláhok Erdélybe törése és kiveretésük – 1916-1917 -nek a kiadása volt eddig. Az idő lánctalpai lassan, de csak túlgördültek az első világháború százéves évfordulóján, a centenárium kapcsán pedig remek történelmi kiadványok láttak napvilágot, ám az 1916-os román árulás, és annak következményei kapcsán kínzóan kevés kiadványt emelhet le a könyvesboltok polcairól az ember.
A szociológus Herczog Mária azt mondja, az asszonyokra még nem nehezedett ekkora erkölcsi nyomás, hogy vállaljanak gyereket. Hozzátette azonban, hogy Orbán alighanem maga sem hiszi el a propagandát, de az a javára van. Ugyanakkor jaj a képből kilógó melegeknek, de a romáknak, szegényeknek, az utódukat egyedül nevelőknek, a minimálbéreseknek, az elváltaknak és a gyerekteleneknek is. A támogatási program ugyanis a középosztálybeli házaspárokat célozza meg, a képzetteket, a tehetőseket, akiknek jó állásuk van. Orbán népszerűsége főként a vidéken töretlen. Pártolja a kormányfőt az egyház és a gazdaság is. Miközben a parlamenti képviselők között csupán 12 nő van, a kormányban pedig csupán kettő. A tankönyvek hemzsegnek a szexista viccektől és a soviniszta közhelyektől. Az ország nem írta alá a családi erőszak ellen megszületett Isztambuli Megállapodást. A miniszterelnök tovább ácsolja régi-új Magyarországát.
Nemzetközi sajtószemle, 2021. január 23. Project Syndicate Jan–Werner Müller óvja a Nyugatot attól, hogy az hátra dőljön Trump távoztával, mert a populista veszély egyáltalán nem múlt el, főként Európa középső fertályán nem. A Princeton-i Egyetem politológia professzora szerint ugyanis a demagógok nem csupán egymás sikereiből tanulnak, a hibákból is okulnak, noha szolidaritásról beszélni az ún. Populista Internacionálé esetében nem lehet. Az előző amerikai elnök nagy barátai, Putyin, Netanjahu és az indiai államfő a végén egytől egyig elismerték Biden sikerét Azaz a liberális világ téved, ha azt hiszi, hogy megnyugodhat, miután lelépett a színről az első számú uszító, és hogy ettől majd elcsitulnak a cimborái. Hogy egy-egy ilyen demagóg vezető felemelkedik, vagy éppen elbukik, az igazából javarészt hazai tényezőkön múlik, nemzetközi irányzat nemigen rajzolódik ki. Arról nem beszélve, hogy maga Trump nem volt tipikusan populista. Azok ugyanis ha hatalomra kerülnek, ügyelnek a törvényesség látszatára, és nem szeretnék, ha bármilyen összefüggésbe kerülnének az utcai zavargásokkal.
A spanyol szókapcsolat két tagjából az első (micro) a francia szociológus, Michel Foucault által leírt "apróbb hatalmi viszonyokra" utal. A második tag (machismo), amely a spanyol nyelvben eredetileg egyszerre utalt a férfiuralom ideológiájára és az ezen a felfogáson alapuló túlzó viselkedésre, a köznyelvbe mint a nőket alsóbbrendű lényként kezelő, őket ezen az alapon diszkrimináló magatartást jelölő, negatív kicsengésű szó vonult be. A mai magyar nyelvhasználatban a macsó szónak nincs egyértelműen a hagyományos férfiszerepet érintő kritikus felhangja – inkább az idealizált "férfias férfi" képét közvetíti –, ezért választotta a fordító a "hétköznapi hímsovinizmus" elnevezést. A szakirodalomban ( Miller, Bourdieu, Glick, Castañeda stb. ) szokás még a jelenséget más nevekkel is illetni: kis zsarnokság, intim terrorizmus, "puha", "gyenge" vagy "alacsony intenzitású" erőszak, uralmi trükkök, láthatatlan hímsovinizmus, esetleg jóindulatú szexizmus. Megjelenési formái [ szerkesztés] A fenti magatartásformák nagy része mögött nincsen szándékosság, rosszakarat, inkább a nőkkel való együttélés automatikus, átgondolatlan szokásairól van szó.
30 közötti szünetet, valamint ismét visszavezetjük a délutáni ügyeletet keddtől csütörtökig. Továbbá a Bécsi kapu téri és az óbudai kutatótermeinkben…
Ily módon gerjeszthetik a megosztást. Merthogy egyesek meg vannak győződve arról, hogy itt becsapták a népet. Ezt pedig felhatalmazásnak veszik, hogy nyíltan beszéljenek az erőszakról. Orbán, Salvini és Le Pen úgy érezheti, hogy jó úton jár, ha egy trumpi figura elnök lehet egy olyan régi demokráciában, mint az amerikai. Megmutatta, hogy nem rasszizmusa és szexizmusa, valamint nyílt hazugságai ellenére, hanem éppen azokért választották meg. De a módszereivel is iskolát teremtett. Megtanította, miként kell intézményeket nyíltan kiforgatni sarkaikból. Így segít, hogy másutt is még inkább elfogadott legyen a jobboldali populizmus. Ezért most jó pár párt felbátorodik, mármint hogy nem kell a mérsékeltség álcája mögé bújni, egészen nyugodtan játszhat nyílt kártyákkal. Azaz Trump még tovább erősítette a nemzeti-populista mozgalmakat. Le Monde Magyarország mind inkább hídfőállást jelent Kína számára. Ezt bizonyítja, hogy jövőre kész lesz Fényeslitkén az új, hatalmas átrakodó állomás, ahol európai nyomtávú vasúti alvázra kerülnek az Oroszországon és Ukrajnán át érkező kínai konténerek.
Ám itt igazából az elnök gyengesége derült ki. Ugyanakkor a populisták vették az adást, hogy a tekintélyelvűekkel együttműködésre hajlandó elitek a végén sok minden fölött szemet hunynak. A precedens különösen fontos ott, ahol az urambátyám-rendszer törvénysértésre kényszeríti a gazdaság szereplőit. A Trumpnál okosabb demagógok lassan fojtják meg a demokráciát, jogi és alkotmányos machinációkkal. A jobboldali, populista kleptokráciák, amelyek a nagy üzletre és fanatizmusra épülnek, nem tűnnek el szép csendben a színről. SRF Trump példakép lett a jobboldali populisták számára, a Capitolium lerohanása azonban elgondolkodtathatja azokat, akik még mérsékeltebbek közülük. Így vélekedett a Bielefeldi Egyetem egyik szakértője a svájci közrádiónak adott nyilatkozatban. Beate Küppler azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szélsőjobb győzelemként ünnepli a rettenetes képeket, azokban hatalmi demonstrációt, erőt lát. Egyben igazolásnak tekintheti, így azok elősegíthetik a további radikalizálódást.